A fejfájás és a búvárkodás         

Írta: Dr. Allan Kayle

A fejfájás lefolyása rendszerint határozott sémát követ minden búvárnál, aki átéli. Létrejöhet rendszeresen a merülés alatt vagy után, az aljzaton, emelkedéskor, vagy igen gyakran közvetlenül a felszínre jövetel után.

Eltekintve a másnaposságból eredő fejfájástól, valamint attól az esettől, ha emelkedéskor közvetlen ütés éri a fejet, a búvároknál a fejfájás okai rendszerint a következők.

Pszichológiai okok

A feszült újonc búvároknál általában a fejfájás oka a szorongás. Ez olyan, mint a klasszikus szorongásos fejfájás, a fájdalom a fej mindkét oldalán és a tarkón jelentkezik. Oka a potenciálisan veszélyes víz alatti környezet miatti bizonytalanságérzet. A gyakorlat növekedésével és a víz alatti készségek fejlődésével nyomtalanul eltűnik.

Azok az új búvárok, akik attól félnek, hogy a víz alatt elvész a levegőellátásuk, gyakran túl erősen ráharapnak a nyomáscsökkentő csutorájára. Ez görcsöt idézhet elő a halántéknál a rágóizmokban, ami fejfájást okozhat. A ferde harapás vagy a túlságosan kiemelkedő fogtömés az állkapocs és a koponya ízesülésénél egyenlőtlen feszültséget okozhat. Ez ugyancsak fejfájást eredményezhet a csutora harapásakor.

Fizikai okok

A szoros felszerelés gyakorlatlan búvároknál egy másik általános oka a fejfájásnak. Ha a maszk pántjait túl szorosra állítjuk annak reményében, hogy így a merülés során elkerüljük a maszk szivárgását, ez nyomja a fejet, ugyanúgy, mint a szűk kalap vagy a túl kis szemüveg. A maszk pántjainak nyomása a merülés megkezdése után néhány perccel kezdődik, és minél hosszabb a merülés, annál rosszabb lesz. Amikor merülés után a maszkot levesszük, a nyomás megszűnik, és a fejfájás gyorsan elmúlik.

A nedves ruhák nyak körül túl szorosan illeszkedő gallérja a fejfájás másik okozója. A szoros gallér összenyomja a koponyából és az agyból a vért elvezető vénákat és így a széndioxid nem tud az agyból eltávozni. Ez tipikus széndioxid fejfájásnak tűnhet (lásd alább). Ha a gallér nagyon szoros, a nyaki artériák carotid sinusara gyakorolt nyomás a vérnyomás reflexszerű esését, sőt hirtelen eszméletvesztést idézhet elő – az un. carotid sinus reflexet. Fejfájás léphet fel az olyan nedves ruhák, pántok és lebegőképesség-kiegyenlítők használatakor is, amelyek túl szorosan illeszkednek a mellkas körül, és így akadályozzák a könnyű lélegzést. Ekkor a széndioxid felszaporodik, és kialakulhat a fejfájás.

Az arc- és orrmelléküregek is okozhatnak olyan fejfájásokat, amelyeket az illető üregekkel kapcsolatosan nevezünk el. Az orr- és arcüregek allergiái, polip vagy fertőzés könnyen elzárhatja az orr és az orrmelléküregek közötti kis nyílásokat. Ez megnehezíti, vagy lehetetlenné teszi, hogy a levegő szabadon közlekedjen az orr és a melléküregek között, és süllyedéskor a nyomás növekedésével működik a Boyle-törvény*, és sinus barotrauma lép fel.

Az üregek dugulásának leggyakoribb helye a homloküreg, amely az arcüregekkel közlekedik. Az egyik vagy mindkét arccsont fölött, vagy esetleg a felső fogsor fölött érzett fájdalom az arcüregből ered. A szemgolyókban érzett fájdalom az ethmoid sinus dugulásából, a tarkótáji fájdalom pedig gyakran a sphenoid sinus dugulásából ered. A fájdalom rendszerint emelkedéskor elmúlik. Megtörténhet a fordítottja is. A sikeres süllyedés nyomán valamelyik üregben a levegő csapdába kerül, és ez emelkedéskor okoz fejfájást. A kezelés magától értetődő: kerülni kell a merülést jelentősebb orrdugulás esetében, az allergiát és a fertőzést pedig kezelni kell.

Elég gyakran vezet fejfájáshoz merülés közben, ha előzőleg gépjármű baleset során valaki az ostorcsapásszerű fejmozgás miatt szenvedett gerincsérülést, vagy más fej- vagy nyaksérülést. A fájdalom rendszerint a tarkón és a nyak hátoldalán közvetlenül jelentkezik, és kisugározhat a homlokra és a vállakra is.

Előidézhet fejfájást a nyaknak az a szélsőséges helyzete, amelyhez minden búvárnak hozzá kell szoknia, hogy előre lásson, miközben vízszintesen úszik a vízben. Ez olyan, mintha a szárazföldön járva egy óra hosszat az eget néznénk. Ilyenkor a nyakizmok görcse, vagy a nyaki gerincidegek összenyomódása léphet fel. Ezek okozzák a fejfájást. Máskor esetleg a búvár teljesen jól van, a fájdalom csak a víz alatti abnormális nyakhelyzet nyomán keletkezik. Rendszerint azonban olyan búvároknál lép fel, akiknek valamikor már volt nyaksérülésük, és a merülés befejezése után is eltarthat percekig, órákig, esetleg napokig is.

Ilyenkor gyakran segít, ha a búvár az aljzattal kb. 30 fokos szöget bezáró testhelyzetben úszik előre. Ez lehetővé teszi, hogy a búvár maga elé nézzen és előre haladjon anélkül, hogy a nyakát meg kellene feszíteni. Ügyelni kell azonban a környezetre; az uszonycsapások károsíthatják az érzékeny tengeri élőlényeket.

Némelyek választhatják azt a megoldást, hogy az ólomövre szerelt súlyok egy része helyett bokasúlyokat használnak e testhelyzet fenntartására. Mások ezt viszont fárasztónak találhatják, így ügyeljünk e választásnál is.

A hidegre érzékeny búvároknál a hideg súlyos, lüktető fejfájást idézhet elő a homloknál vagy a tarkón. Ez nagyon hasonlít ahhoz, amit akkor érzünk, ha gyorsan nyelünk le fagylaltot. Az ilyen fejfájás változékony; a merülés megkezdése után felléphet azonnal, vagy néhány perc múlva, rendszerint minél hosszabb a merülés, annál rosszabb lesz, és a víz elhagyása után is egy ideig eltart.

Az ilyen fejfájás enyhíthető csuklya viselésével, de nem mindig. Ha a hideg gyakran okoz fejfájást, vegyünk fel csuklyát, és a vízbe menetel előtt szoktassuk hozzá a bőrt a hideghez. Egyre hidegebb vízzel mossuk le az arcunkat: ez rendszerint segít a hideg okozta fejfájás elkerülésében.

A széndioxid az egész testben felhalmozódhat, ha nem lélegzünk egyenletesen, vagy a levegő szennyezett, vagy csak az agyban, a nedves ruha szűk neoprén gallérjának elszorító hatása miatt. Ez fejfájást eredményez, amely fokozatosan alakul ki a merülés során, ahogy a széndioxid mennyisége lassan nő. A felszínre emelkedés után viszont azonnal is kialakulhat, amikor a légköri levegőt lélegezzük be, és a vér széndioxid szintje hirtelen lecsökken. Némely búvár szervezetében e tényezők nélkül is magas CO₂ tartalom halmozódhat fel.

A széndioxid okozta fejfájás erős és lüktető, a fájdalomcsillapítók nem mindig hatásosak, és a merülés után még órákig eltarthat. Más gázok s okozhatnak fejfájást: a szennyezett levegőben levő szénmonoxid, továbbá a CO₂ mérgezés, amely az oxigénben dús gázkeverékek mély merülésnél történő használatakor, vagy a tiszta oxigén újralélegzők használata után lép fel.

Tengeri merüléseknél a sós víz véletlen belégzése is előidézhet fejfájást. Az ilyen fejfájás rendszerint a merülés után mintegy fél órával kezdődik, többnyire fájdalom kíséri más testrészeken is, és a testmozgással és a hideggel fokozódik.

A heveny neurológiai dekompressziós betegség rendszerint a felszínre emelkedés után perceken belül fellép. Hosszú vagy mély merülést követően, erős nitrogén vagy inert gáz terhelés nyomán jelentkezik a fejfájás, vagy tüdő barotrauma utáni artériás gázembólia következtében. Ha inert gáz túlterhelés miatt lép fel, a fejfájás igen komoly tünet. Rendszerint a központi idegrendszer buborékos sérüléseinek más manifesztációi is kísérik, pl. gyengeség vagy bénulás, zavartság vagy az érzékelés rendellenességei. Kezeléséhez azonnal adjunk oxigént, lépjünk érintkezésbe és konzultáljunk búvárorvossal. Abszolút szükséges a vészhelyzeti rekompressziós kezelés.

Ha sokáig nézünk a napba vagy a vakító vízfelületre egy búvár hajóút során, szintén fejfájás léphet fel, a fejbőr és a homlok imainak görcse miatt. A megoldás magától értetődő: hordjunk napszemüveget, lehetőleg polarizált lencsékkel, ha hosszú ideig vagyunk vakító fényben.

A fejfájás fentebb felsorolt okai a búvároknál víz alatti migrénben csapódhatnak le, ami potenciálisan veszélyes. Az e fajta fejfájás, akár a vízfelszín alatt, akár fölötte kapjuk el, émelygést és hányást okozhat. A migrénnel kapcsolatban bizonyos embereknél neurológiai rendellenességek is jelentkeznek, pl. részleges vakság, gyengeség, zsibbadás. Az elvakítóan fájdalmas fejfájás okozhat zavartságot, reagálási képtelenséget a víz alatti környezet próbatételeire, szédülést és hányást a nyomáscsökkentőbe.

Azok, akiknek gyakori migrénes fejfájásuk van, nem szabad merülniük, különösen ha neurológiai tünetek is kísérik. A migrént néha a búvárkodás váltja ki. Sőt, a merülés után erős fejfájást, különösen, ha neurológiai tünetek kísérik, esetleg nem lehet megkülönböztetni a heveny agyi dekompressziós betegségtől, az artériás gázembóliától. Ha egy ilyen típusú migrénes fejfájásban szenvedő ember netán merül, két vagy három merülőpárra van szükség annak biztosítására, hogy ha migrént kap és teljesen képtelenné válik saját életének fenntartására, biztosan felszínre hozható legyen és szakszerű segítséget kaphasson. Így legokosabb, ha egyáltalán nem búvárkodik.

A fejfájás továbbra is probléma a búvároknál. Okai sokfélék lehetnek, a pontos okot nehéz meghatározni. Sok esetben nem is határozható meg. Ha fejfájásod van a víz alatt, világosan és becsületesen fontold meg a fentieket.

Ha a fejfájásod oka ezután is rejtély, konzultálj búvárorvossal, vagy kérd ki ideggyógyász véleményét – a fejfájásnak lehetnek kevésbé általános okai is, lehet, hogy nálad ilyen áll fenn. Élvezd a búvárkodást, de óvatosan.

*Boyle törvénye kimondja, hogy adott gáztömegnél állandó hőmérsékleten a gáz térfogata fordítva arányos a nyomással. Ez azt jelenti, hogy ha a nyomás a kétszeresére nő – amint az a vízoszlopban történő merüléskor történik – a térfogat az eredetinek a felére csökken.