|
A tenger, a végtelen sós
víztömeg az a közeg, ahol a földi élet megfogant, és amely titokzatosságával,
kiismerhetetlenségével ejti rabul azt, aki közel kerül hozzá. Akivel ez
megtörténik, jobb emberré válik, hiszen egy mesés kinccsel lesz gazdagabb, amit
nem kisajátítani akar, hanem megosztani minél több társával. Aki nem ezt érzi, bár elázhatott a sós
víztől, mégis távol maradt a tengerektől és óceánoktól, mert szeme nem nyílt
még fel látni a csodát. Mióta először szereztem tudomást a tenger létezéséről,
azóta érzek ellenállhatatlan vonzalmat iránta, de mióta először alkalmam nyílt
látni a víz alatti világ semmihez nem hasonlítható varázsát, megérezni
"pulzusát és lelkét", azóta állandósult a késztetés arra, hogy ezt másokkal is
megosszam. Talán ez az egyik apró összetevője annak, hogy az OTP Búvár Klub egyik fontos célkitűzése a búvárok oktatásának és a búvártúrák szervezésének segítése, összefogása lett.
Hogyan lesz a búvároktató? Az első impulzusokat talán
a piszkei könyvtárnak köszönhetem, hiszen kisdiákként szenvedélyesen faltam a
könyveket. A tenger létezésének tudatosulása és az első elképzelésem a tenger
világáról V. P. Katajev: Távolban egy fehér vitorla
című ifjúsági regényének "A tenger" című fejezetén
alapult. A néhány oldalas leírás felébresztette érdeklődésemet, hogy többet
tudjak meg arról, amit az író így fogalmazott meg "a tenger varázsa titok,
amelyet a végtelen vizek őriznek". Ezt követően már tudatosan
kerestem a tengerrel kapcsolatos könyveket, így találtam rá - több útleírás,
matróz- és kalózregény után
Hans Hass, a
kiváló osztrák búvár könyveire, amelyek már a búvárkodás iránti olthatatlan
vágyat plántálták el bennem. Később néhány mozifilm
(Kalandorok, Kétéltű ember) és a TV-ben (sajnos csak fekete-fehérben) vetített "A tenger enciklopédiája" sorozat, majd
Cousteau filmjei erősítették bennem az
elhatározást, hogy személyesen is megtapasztaljam az ott látott csodákat. Első élményem egy kölcsön
maszk és uszony segítségével (mindkettő "kiváló" minőségű öntött gumiból) a
Dunából származik. Nem sok mindent láttam - bár akkoriban még sokkal tisztább
volt a folyó vize - de a kavicsos aljzat, a vízinövények között cikázó
halacskák látványa elvarázsolt. Sajnos az akkori körülmények (a 60-as, 70-es
évek) nem segítettek vágyam kiteljesedésében. Az egyetlen lehetőség az MHSz (Magyar Honvédelmi Szövetség) lett volna, amely
azonban többszöri jelentkezésem és próbálkozásom ellenére sem volt hajlandó
felvenni a "búvár szakosztály" zárt és kiváltságos közösséget alkotó tagjai
közé. Az áttörést a 90-es évek
hozták meg, amikor szabadtüdős merüléseimet végre felválthatta az "igazi"
készülékes búvárkodás. Az Open Water
Diver
kártyámat
PADI
oktatási rendszerben szereztem meg, amit - a tanfolyamot ajándékozó -
feleségemnek köszönhetek. Sokat merültem eleinte a feleségemmel kettesben, majd
később a fiammal. Merüléseink megszervezésével, vezetésével járó felelősség ráébresztett,
hogy kevés a meglévő ismeret és a saját tapasztalat, tovább kell képezni magam.
Az út innen egyenes és megszakíthatatlan volt a jelenlegi Master
Scuba Diver Trainer minősítésemig. Ezzel alkalmam nyílt az OTP Búvár
Klub új búvárait megismertetni e csodás életforma első, alapvető fogásaival és
biztosítani számukra azt a kártyát, amely bérlet a sós vizek birodalmában
zajló, véget nem érő varázslatos előadáshoz. Lovász
Imre MSDT 619636
|
||||
