A víz felszíne alatt súlytalanul lebegő búvárt egy leírhatatlanul kellemes, sehol másutt nem tapasztalható érzés keríti hatalmába. Ennek az érzésnek csak egyik összetevője a víz alatti világ csodálatos, szemet és lelket egyaránt gyönyörködtető látványa. Milyen magyarázata van a vízbe merülés és a lebegés egyszerre érvényesülő, varázslatos hatásának?

 

Az emberi élet vizes környezetben kezdődik. A víz érzése a magzat bőre körül az első olyan érzékelés, mely a saját test és közvetlen környezetének érzékelését biztosítja. Így tehát nem meglepő, ha a későbbi életünk során jól érezzük magunkat a vízben.

 

A vízben, az enyhébb gravitáció okozta szabadság, fiziológiai változásokat idéz elő a testben. A szárazföldön agyunk mindig el van foglalva azzal, hogy a testet függőlegesen és egyenesen tartsa. Mosce Fendelkreiz arra a megállapításra jutott, hogy amíg lebegünk a vízben, az agy és az idegrendszer felszabadul e gravitációs "kényszertől". A vízben tartózkodás segíti az idegesség és a depresszió megelőzését, kezelését.

 

Dr. John Lilly szerint a lebegés csökkenti az izomfeszültséget, ezáltal szabadabb lesz a véráramlás, ami vérnyomás és pulzusszám csökkenéséhez vezet. Ez az állapot hasonló ahhoz, amit mély meditációban tapasztalhatunk. Ez abból ered, hogy a vízben való lebegés thétahullámokat indukál az agyban, így azt a természetes állapotot érjük el, amit normálisan elalváskor, vagy közvetlenül ébredés előtt. Ebben a thétaállapotban tud a leghatékonyabban működni a tudatalatti ún. kreatív része, ami erősíti a megértés, az inspiráció és a felismerés képességét.